Vannak férfi istenek és vannak női istenségek.
Minden istenséghez külön zene és tánc tartozik.
*
A Yoruba Istenek Pantheonja
Aganju, Obalu Aye, Erinle, Eshu/Elegba,
Yemaya, Nana Buluku, Obá, Obatala,
Oxossi/Ochosi/Osoosi, Oshumare,
Ogun/Ogoun/Ogunda, Oko, Olofi, Olokun, Olorun,
Orunmila, Oshun, Osun/Sol, Oya, Ozain, Shango
*
A kubai santeríák kialakulása
Az első feketék, akik rabszolgaként Kubába kerültek, a joruba
és a lucumí törzsből származtak. Jorubák voltak szociálisan és kulturálisan a legfejlettebbek, ezért rabszolgatartóik is bizonyos tekintélyt tulajdonítottak nekik. Élet és halál, individualitás és közösségérzés, személyes szabadság és kollektív normák valamint öröm és a munka az afrikai törzsek hitében nem volt elválasztható. A táncot gyakran megtiltották, minthogy "eretneknek" számított és visszatartotta az embereket a munkától. Bár tiltották kultúrájuk ápolását, - szellemiségüket, mágiájukat, melyet isteneik kölcsönöztek nekik - nem volt módukban láncra verni, így a rabszolgák isteneikkel
továbbra is dobbal és énekszóval léptek kapcsolatba.

"Ha egy szimbólumot szeretnénk találni, mely az afrikaiak kulturális identitásáért kezeskedik, mely sorsukra nézve
döntő fontosságú volt, vagy ha megpróbálunk egy szimbólumot találni, amely oly erős volt, hogy ezt az identitást
négy évszázadon át a történelem embertelen
és elidegenítő körülményei ellenére képviselni tudta;
egy ilyen szimbólum lenne a dob." Leonardo Acosta

Vajon milyen figurákat táncolnak a táncosok?
"Mozdulataikat mindig összehangolják a dob váltakozó ütemeivel, most köröket írnak le, fejüket oldalra billentik, karjukat lóbálják, az asszony a férfi mögött áll, a férfi az asszony mögött, aztán szembeállnak, de soha nincsenek egybefonódva, sem közel egymáshoz, mintha megfogadták volna, hogy soha nem érintik meg egymást, és mikor szemtől szembe állnak egyre gyorsabban forogni-keringeni kezdenek, karjukat kinyújtják, felugranak és feneküket kifelé fordítják.
A férfiak egyre hevesebbé válnak, egyik lábukat felemelik,
de a másikon tovább forogva földet vesznek a kezükbe, szétszórják, majd az őket körülállókkal együtt,
egyszerre énekelnek és tapsolnak.
Az ügyes táncosokat figyelő nézők kalapjai és kendői halomba hullnak, és amikor elfogynak a sálak, kalapok, kendők valaki, -talán, hogy behízelegje magát- egy gyöngy-láncot hajít közéjük, hogy meglássa vajon a férfi, avagy a nő veszi fel hamarabb a tánc közben anélkül, hogy elvétené az ütemet. 
A nacion-beli négerek és a velük együtt nevelkedett kreolok lelkét a dob megvadítja, magával ragadja, és amikor hallgatják, az égben érzik magukat." Anselmo Suárez y Romero

(idézetek A "Tánc, Zene, hangszer" című könyvből
Copyright: Z. B. Biro )