Néhány szó a salsáról - Tánctörténet

Mi a salsa szó jelentése?
csípős, pikáns szósz, jól megfűszerezve.

Miért szósz lett ennek a táncnak a neve?
A kubai táncok - danza, danzón, habanera, son, guaracha, casino, mambó, rumba, cha cha, guaguanco -  teljes és gusztusos összemixelése igen jellemző erre a műfajra, hiszen a salsának lényegében többféle (persze, hogy kubai...) zenei stílus és sokféle
tánc az alapanyaga.
Ezen kívül jónéhány különböző válfaja létezik, amit az amerikai kontinens tájegységei alapján különbözthetünk meg, az autentikus, naturálisan táncolt kubai salsától a stilizáltan (lásd: standart latin-amerikai táncok) táncolt New York-i salsáig.
Szóval azért lett salsa mert sokféle fűszeres tánc keverékéből alakult ki, és azért, mert a hatvanas évek végén a hallhatatlan Tito Puente
így nevezte el.

Mi a salsa eredete?
A salsa eredeti őshazája Kuba, ami teljesen és részben is igaz, mert
a salsában természetesen a kubai táncstílusok minden elemét felfedezhetjük.

A salsát a Latin-amerikai kontinens történelmének szinte minden mozzanata alakította fejlődése során, de ezt most nem részletezzük.

Mindenesetre Kuba volt az olvasztótégely, melybe a történelem a világ minden pontjáról bőkezűen szórta az alapanyagot.

Röviden: a kubai salsát a kubába behurcolt afrikai rabszolgák, a Karib térség, a Latin-amerikai majd jóval később az Észak-amerikai hatások alakították a mai, a világon szinte mindenhol ismert tánccá és zenévé. Zenéjében pedig az afrikai batás konga alapoktól a jazz-ig minden izgalmas hangszerelési megoldást megtalálhatunk.
Hogyan alakult ki a salsa a Kubában?

Willy Chirino, az egyik legnagyobb Miamiban élő kubai zenész és 'sonero mayor' így énekel: "..y si en la calle Serra te la encuentras
dile que le he escrito un son de corazón" (és ha találkozol vele
a Serra utcában, mondd meg neki, hogy írtam neki egy sont a szívemből.)

A salsa gyökere a SON.

Havannában a 20-as években tűnt fel először a SON, melyet a keleti - Oriente - megyéből hoztak a fővárosba a trubadúroknak nevezett vándorénekesek, akik persze jobb életkörülmények után vágyódtak. Egy tres-el (speciális, gitárformájú, hathúros speciálisan kubai hangszer) a kezükben indultak útnak, énekeltek, táncoltak, improvizáltak, hogy az embereket is táncra buzdítsák a havannai utcákon és bulikon, a son-montuno (a hegyi son) vagyis a tumbáo ritmusára.

A kubai fővárosban, az arisztokrata körökben és a korabeli szalonokban is egyre népszerűbbé vált ez az újfajta zenei stílus, a gitárnak, a maracasnak, a guirónak és a clave-nak (a kubai taino őslakosok által használt hangszerek) és nem utolsósorban az éneklés szabad, verses kifejezésformájának köszönhetően. A főbb táncklubokban, vagy szórakoztató központokban (Casino Deportivo-ban vagy Casino de la Playa) már nem csak a vals, a danza, caontradanza, vagy a danzón zenéjére táncoltak, hanem már az új ritmusra, a son-ra is. És ez az új ritmus mind jobban teret hódított, és
a talpalávalót játszó zenekarokban is nagy változások következtek be: új hangszereket kezdtek együtt megszólaltatni, mint a kongát, a timbales-t, bongót, zongorát, trombitát (lásd: 1927 Felix Chapotin),
így folyamatosan fejlődtek a zenekari hangzások és a triók, sextettek mellett megszülettek az orquestrák, és a charangát favorizáló zenekarok (lásd: Sonora Matanzera 1929) is.

A kubai forradalom után a kubai zenészek közül sokat Amerikában kötöttek ki, és ott a jobbak pedig a nagy lemezkiadó vállalatok szolgálatába szegődtek. Így került a sok kiváló kubai zenész
New York-ba, ahová magukkal vitték saját hangzásukat, stílusukat, eredeti előadásmódjukat, melyet aztán - jóval később -más latin-amerikai népek is átvettek és keverték saját zenéikkel.

Egy hetvenes évek eleji Madison Square Garden-beli Fania All Stars koncerten Tito Puente pedig, - látva, hogy az egész közönség őrülten táncol, - a következő kifejezést használta az "Echale Salsita" egy régi kubai son-ból idézve: esto es una gran SALSA!" (Ez egy nagyszerű SALSA!)

Salsa Magyarországi története a létező legrövidebben
A salsa-tánc eredetiben, és persze Magyarországon a rendszerváltozás előtti időkben, az itt dolgozó és tanuló kubai kontingens ( textilgyárak, főiskolák, egyéb "egytáborba tartozó" cserekereskedelem) jóvoltából jelent meg.

Tehát eleinte az itt élő kubaiakat láttuk táncolni és önfeledten sonozni és casinózni, de a magyarok is hamar ráéreztek az ízére és egyre többen jártak le az ilyen közösségi helyekre, ahol a kubaiak maguk
közt szórakoztak, táncoltak. Az első élőzenés kubai casino klubot
pedig a Latin Combo együttesnek köszönhetjük. Ekkor - 1988-ban
a budapesti Eötvös klub volt a latin zene és tánc fellegvára, természetesen a Latin Combo-val.
(megjegyzés: ekkor még nem voltak latin DJ-k...)

1990-1991-ig a Műszaki Egyetem R-Klubja adott otthont az afro-latin kultúrának, majd 1992. február 23-án az Almássy téri szabadidőközpontban keddenként megnyílt az új - mindmáig legsikeresebb - Latin Combo Klub,  - és tessenek megkapaszkodni - szinte minden kedden majd' 1000! fizető néző volt jelen, ami abszolút telt házat jelentett.

A kilencvenes ével elejétől nyíltak meg sorra azok a privát klubok, pub-ok lokálok, melyek a latin életérzésre építették üzleti filozófiájukat.
/ lásd: Fiatal Művészek Klubja, Rock Cafe, Made In, Crazy Cafe, Sancho Pub, a Salsahabana Kőbányán, és a Csehov Pub/
É s bár ezeken a helyeken voltak már komolyabb salsa zenék, de akkoriban még nagyon kevesen tudtak rá táncolni.

A legelső, - tanítással egybekötött - salsás szórakozóhelyet a Szőnyi Tibor és Vera Candido házaspár nyitotta meg a Rubin Hotelben, a kilencvenes évek legelején.

Fontos és megemlítendő hely a Marcibányi Művelődési Ház, ahol szintén Latin Combo Salsa Klub működött a kilencvenes évek elején.

Szintén a Latin Combo-nak - konkrétan B. Bíró Zoltánnak - köszönhetjük a Trocaderó nevű szórakozóhelyet mely (megnyílt: 1992. november 11-én.
Persze a Trocadero profilváltása nem jött volna létre B. László, B. Zoltán, Sz. Tibor hathatós segítsége nélkül. 1994-től itt kezdett el salsát tanítani a Latin Combo koncertek előtt
Bán Andrea Krisztussal, ami anno kifejezetten kuriózumnak számított.

Egy nagy ugrás, mert 1995-ben vagyunk és ekkor pedig megjöttek
az első - itt élni szándékozó - kubaiak.... folytatása következik....
( részlet B. Bíró Zoltán " A latin zene és tánc Magyarországon ' című - megjenenés előtt álló - könyvéből )

Hányfajta salsa stílus létezik?
Természetesen legelőször is az eredeti: a kubai salsa, vagyis a casino. A második a new yorki salsa, a harmadik a L.A. És persze a kolumbiai. Tehát napjainkban ebben a négy regisztrált, nemzetközileg is elfogadott stílusban táncolják. De persze ma már a Show-Salsa is bekerült a vérkeringésbe.

A salsát egy magyar is meg tudja tanulni?
Aki lejár az táncórákra, nos, az előbb-utóbb biztosan.
Akik tehetségesebbek azok nagyon hamar, akiknek pedig nehezebben megy azok is, csak kicsit később. Szerintem igen, és erre az egyre gyarapodó magyar salsás társadalom létezése a bizonyíték.

Miért van ennyi figura a salsában?
Azt is megkérdezhetnénk: miért van az, hogy ahány bableves,
annyiféle háziasszony? Szóval, a figurák az önkifejezés és az
egyéniség táncgesztus-rendszerbéli lenyomatai, vagyis maga
a figura is már a táncos személyiségének névjegye.

Ezért, mivel sok jó tanár és táncos alakította, az idők során mindegyik szépen hozzátette a sajátját, és ezt a saját figurát pedig elnevezte, hogy ezzel is jól megjelölje.
Mára persze kialakult a standart figurák bázis-kollekciója, melyeket a világ összes salsa tánciskolája ismer és alkalmaz.

Nos ezeket a figurákat tanulhatod meg nálunk is, plusz Lili Garces
saját figuráit is persze.

A táncosok a bulikon általában egész este - maximum ha egy tucat - figurával eltáncolgat, de ez is bőven elég lehet, hiszen a tánc nem csupán egy figura-katalógus, hanem például a partnerrel való intim ízesülés lehetősége is. Szóval a figurák azért jelentősen jellemzik a táncost, használatának variációi képet ad tánctudásodról és nem utolsósorban szórakoztatóan variábilis, vagyis a partnered örvendezni fog, ha nem csak a sombero-val fogod őt végigvezetni a táncparketten hajnalig....

Melyek a női és a férfi szerepek a salsában?
Adott egy pár. És ebben a párban persze, hogy a férfi vezet.
És persze, hogy szegény férfiakra hárul ez a felelősség, ami persze csak vicc, mert van-e annál izgalmasabb, mint az, amikor partnernőnk csillogó tekintetét ránk emeli, és azt suttogja a fülünkbe: még egy figurát please...

Szóval a férfiaknak célszerű jó sok figurát megtanulniuk, hogy változatos táncvezetési módszereket alkalmazhassanak, valamint
azért is, mert tanulni jó.

Latin-Amerikában a férfi dominancia evidens, magyarul az van amit az ottani machók eldöntenek. És ez éppúgy igaz az élet minden területére, mint ahogy magára a táncra is. A lányok, hölgyek, asszonyok pedig nagy ravaszul, évezredes jelrendszerekkel irányítják - a maguk hasznára - a magát a teremetés koronájának hívő macho férfit, vagyis
a jó táncban is kialakul a szimbiózis örök genezise, miszerint a férfi nulla nő nélkül és fordítva pedig nem annyira...

Összegezve és rövidebben: a salsa remek lehetőséget biztosít arra, hogy férfinak érezhessék magukat a férfiak, és nőnek a nők. Elég banális ez az összegzés, de színigaz.

Néhány szó a salsa legnépszerűbb csoportos táncáról, a Rueda de Casino-ról, mely a harmonikus együtttáncolásnak egészen különleges, nagy összeszokottságot igénylő, igen látványos formája.
A salsa csoportos, és folyamatosan párcserés táncolási módja,
amely az egész világon igen kedvelt. Ez a tánc lehetőséget ad
a párok önkifejezésére, megteremti az egyéni és a társasági kommunikációt, valamint ismerkedésre is remekül alkalmas, így meglehetősen népszerű táncforma.

Hogyan táncolják?
Több pár egy kört alkot, ahol egy vezető - leader -  irányításával figurákat (forgásokat) és párcseréket alkalmaznak.
Mondhatjuk, hogy ez olyan, mint egy koreográfia, amelyben a résztvevők mindegyikének meg kell tanulnia, vagy legalább is ismernie kell a különböző lehetőségeket, vagyis a táncolható salsás figurákat.

Figurák
És persze nem árt, ha mindenki ismeri a "leader" (vezető) irányításával bekiabált figurákat, forgásokat. Mondhatjuk, hogy ez egy spontán koreográfia, mivel a résztvevők mindegyikének ismernie kell a különböző elemeket, és közben pedig értelmezni is kell tudnia
a vezető állandóan változó utasításait.

Egy kis rueda história
A rueda se casino a francia contradanza-ból ered, ami a XVIII. században jött divatba az előkelő kubai szalonokban. Az "utcai" casino táncosok átvették ezt a fajta csoportos táncot, de úgy, hogy átformálták a casino különböző figuráit és lépéseit, így szépen kialakult a rueda se casino.

A hetvenes évek elején, amikor a kubai son (casino, descarga) újra népszerűvé vált, a rueda se casino is közismert lett.
Kubában ekkor már - 60-as évek végén - javában ruedáztak.
 
A ruedához legalább két pár szükséges - de lehetnek többen is -, valamint az, hogy a férfiak alapvetően ismerjék a különböző figurákat, amelyeket egy közülük választott vezető "előmond, énekel". Egy jó ruedához nem fontos sok, vagy hosszú és unalmas figurát alkalmazni, inkább a vezető ügyessége lényeges, akinek megfelelő stílusban és fantáziával kell díszítenie a figurautasításokat, kitalált mondatokkal és rövid sztorikkal.

Például: Castígala que se portó mal en la casa" (büntesd meg mert rosszul viselkedett otthon); "Dame otra que esta no me gusta"
(adj egy másikat, mert ez nem tetszik); stb.
Ezt a pikáns, vidám és dinamikus rueda fontos kelléke.

Látványos és szórakoztató, amikor több pár táncolja. Ekkor már nagyon fontos szerepet játszik a résztvevő táncosok egyéni képpesége, ügyessége, valamint a táncosok gyakorlottsága, akik ilyenkor természetesen megpróbálnak a vezető által mondott utasításokhoz alkalmazkodni és a figurákat tökéletes szinkronban végrehajtani.

Mi az a barrio?
A barrio (kerület vagy kisebb városrész) amelyet Európában akár tánciskolának vagy klubnak is mondhatnánk. Minden barrio rendelkezik kijelölt vezetővel, saját figurákkal és utasítási variációkkal, valamint egyéni elemekkel, amelyek megkülönböztetik őket egy másik barrio-tól.

Rueda verseny
Kubai szokás, hogy ünnepnapokon és karneválokon a rueda csapatok "megmérkőznek". Az a rueda csapat, amelyik kevesebb hibával, dinamikusabban és szebben táncol, az a győztes.
(és még nagyon sok szempont szerint is, de ezek felsorolásától most eltekintenék)

A kubai barriok versengése
Tipikus figura az "el que pierde sale" (aki veszít, az kiesik).
Ez azt jelenti, hogy az a pár, aki téved, kiesik a ruedából.
Ebben a versenyszerű légkörben a résztvevőknek
külön izgalmat jelent a speciális koncentráció,
és a felelősség, valamint az ebben a táncban
erősen jelenlévő partner-szinkronizáció.

Érdekesség a különböző barriok egymáshoz való viszonyához:
Minden rueda csapat titka az összeszokottság, melyet csak sok gyakorlás után lehet elérni. Valamint minden rueda csapat büszke saját koreográfiájára, így azt saját, - vagy a koreográfusuk - szellemi termékének tekintik, és nem szívesen osztják meg másokkal. Ahhoz, hogy egy új (idegen) pár beállhasson egy ruedába, engedélyt kell kérnie a vezetőtől, aki el is utasíthatja őket. Ha a beállt pár egy másik rueda csoporthoz tartozik és a vezető "diplomatikusan ki akarja zárni", olyan figurát fog mondani, amelyet csak a többiek ismernek.
Így a frissen beállt pár téveszteni fog, ezért ki kell állnia a ruedából.

Egy Rueda csoporthoz tartozni komoly rangot jelent.
Kubában gyakran szokás a táncosokat aszerint osztályozni, hogy melyik csoportból jött, mert ebből már következtetni lehetett
a táncos valódi képességeire.

A Son titkai
Alejo Carpentier kubai irodalom és zenetudós a son kialakulását néhány évtizeddel a spanyolok érkezése utánra tette.

A Son, Kuba nemzeti ritmusa és tánca.

A Son szó jelentése
Hang, kósza hír, avagy "úgy táncol ahogy fütyülnek"
/bailar al son que le tocan /chiflan/.
Afrocuban dal és táncforma, amely a század húszas éveiben
vált igazán elfogadottá Kubában. Évszázados múltra tekinthet vissza, hiszen eredete visszanyúlik a tumba francesca-ig,
vagy akár az afrikai törzsek folklórjáig.

Közvetlen stílus elődjei:
- punto fijo
- punto controvesia
- punto libre
- tonadas

A Son története
A rabszolgaság eltörlése után (1886) a kreolok és a mulattok, a vidéki népesség mind a városok felé vették az irányt, jelképes csomagjaikban kultúrájukkal, tradícióikkal, zenéjükkel. A guajero-k, és campesíno-k (földművesek, parasztok, vidéki fiatalok) beköltöztek a városokba, és gitárcentrikus zenéjükkel átformálták a korabeli polgárság ízlését.
Ebben fontos szerepet játszott Teodora Ginez, egy nagyszerű hangú fekete énekesnő egy Baracoa nevű faluból. A zenészek hallás után tanultak és játszottak. Zenés együttléteiket pedig a munkák közti szünetekben, a hétvégén, valamelyiküknél otthon, vagy a szabadban tartották. Egyszerűen épített hangszereiket többnyire maguk állították elő. A népi és vallási ünnepségeken gyakran játszottak az utcákon a sonero-k, az ún. son-zenészek.

A sonero-k a XIX. században bukkantak fel az oriente-i, - Oriente: keleti tartomány Kubában - vidékiek, többségben feketék által lakott régiókban, mint pl. Santiago, Bayamó, Manzanillo, Guantánamo, Guanabacoa és Baracoa.
A feketékből álló csoportokat a szleng bunga-áknak nevezték.
( A bunga-ák eredetileg agyagedényeket jelentettek, melyekben növényi olajat szállítottak.) Hangszerekké tették őket azáltal, hogy oldalukba egy lyukat fúrtak, melyeken át meg lehetett fújni. Később bunga-áknak hívták az olyan együtteseket, amelyek egy gitárt, egy trest, maracast, clavest, bongót és marimbulát (basszus funkció) használtak. Ez a hangszerösszetétel tökéletes egyensúlyban tartotta az afrikai és a spanyol elemeket, és megteremtette a ritmikában
és a harmóniában annak az alapját, amit mindmáig kubai zenével azonosítanak.

A son-t az arisztokrácia elegáns szalonjaiban a leghatározottabban elutasították, és a "pórnép" barbár szórakozásának tekintették.
De a son hatása oly mértékű volt, hogy más, az arisztokrácia által kedvelt zenei stílusokat is befolyásolt.
José Urfé komponálta 1910-ben a danzón népszerűsítésének szándékával az 'El bombín de Barreto'-t, melybe két helyen is a son
egy motívumát szőtte, így hozva létre az első danzonet-et.
Ettől kezdve a son, - a danzón leple alatt - folyamatosan növekvő népszerűségre tett szert.
Közben a kubai arisztokrácia folytatta fáradozásait az új, a sziget keleti részéről jövő zene előrenyomulásának megállításában. Sikerült is nekik a kormányzat által betiltatniuk, érvként az állítólagos obszcenitás, erkölcstelenség, féktelenség szolgáltak, melyek a son jellegzetes táncmozdulataikból adódtak.

Egy újság így jelentette 1917. május 31-én Cienfuegos városából:
"...a rendőrség őrizetbe vette fiatal nők egy csoportját, akik botrányos módon a Calle Arango 50. szám alatt sont táncoltak...."
1920-ban feloldották a tilalmat, és a finom városi társasági hölgyek
és urak már vígan táncolták a sont a divatos Yacht-Clubok Bálján.

A Son zenei szerkezete
Zeneileg a son két részből áll:
- a lento-ból, mely nyolc, vagy tizenkét ütemű
- a négyütemű montuno-ból.
A válasz-felhívás formula közben, az énekeseknek lehetőségük nyílik
az improvizációra is. A refrénes dalt általában 3-6 tagból álló kórus és szólista énekli hangszer kísérettel. A bevezető zenei részt 2/4-es ütemű két ismétlődő szakasz követi.
Érdekesség, hogy a kubai lírába és költészetbe Nicolas Guillén révén, versmértékként is bevonult.

A Son afrikai gyökerei
A középkor után keletkezett európai zenei szerzemények többnyire valamiféle végpont felé tartottak. Az afrikai zenefelfogás azonban egészen más: az afrikaiak számára egyáltalán nem a vég a fontos, hanem a kezdet.
A dal első részében a szólista, a sonero, bevezeti a fő témát és annak szövegét egyben elénekli. A dal második része az úgynevezett montuno, amikor a szólista kiragad egy részt az imént énekelt dalból, azt átadja az őt kísérő kórusnak.
Majd improvizálni kezd, amire a kórus válaszol: improvizál, és a kórus válaszol, majd megint improvizál és a kórus ismét válaszol. Így elegyedik a zárt európai zenefelfogás a nyílt afrikaival.

A legjobb son énekeseket Kubában sonero mayor-nak nevezik.

Kubai táncok. - A Mambó

A mambó, mint tánc
Közép-gyors ritmusú divattánc, amely az ötvenes években már Európában is népszerűvé vált. Eredetileg az afrikai feketék rituális tűz-táncának tartották.
Magának a mambó-szónak többfajta jelentése van, többek között
ezzel jelölték a törzsi eseményekkel kapcsolatos szertartás-dobolást, valamint így nevezték az egyik afrikai törzs szellemét.
A mambó alapjául két tradicionális kubai tánc és dalforma, a son és a danzón szolgált.
Adalberto Martínez mexikói táncosnő volt ez első, aki sajátos tánclépéseivel hallhatatlanná tette a mambó lépéseket.
A mai értelemben vett mambóhoz kapcsolódó tánc standart figurái, a foxtrott és a danzón lépéseiből eredeztethetők.
Érdekesség, hogy a mambó volt az első olyan társastánc, melyben az egymással táncoló párok -partnerüktől eltávolodva, - leszakadva - önálló figuráikkal saját magukat is szórakoztatták.

A mambó, mint santería
Haiti szigetén a mambo, a Voodoo papnő neve volt, aki tanácsadóként, gyógyítóként, ördögűzőként, jövendőmondóként, lelki vezetőként és a nyilvános összejövetelek szervezőjeként szolgált a falvak lakói számára.
Mambó vallási eredetét és azt a tényt tekintve, hogy nagyon erotikus és érzéki stílusban is előadható, érthető, hogy Kuba egyes részein a mambót diabólico-nak, az ördög táncának is nevezték.

A mambó zenei gyökerei
A tánc tökéletes elsajátítása (mesterévé válni, vagy más néven transzferáló személyiséggé ) az istenekkel való párbeszéd képességét jelentette.
1938-ban, a történelmi danzón erősen szinkópált ritmikai kibővítését Orestez Cachao Lopez kubai muzsikusnak tulajdonítják, és ezt a struktúrát vette át többek közt Pérez Prado is.
Mindenesetre Cachao hívta először mambónak a ritmikai változtatást, / Vamos a mambear!/ az ő "Danzón Mambó" című felvétele is megerősíti ezt az állítást.

A mambó története, és diadalútja
"Amikor a komoly és jólöltözött kubai komponista Dámaso Pérez Prado kitalálta, hogyan "doboljon a szaxofonnal", nos ekkor kapott egy jólirányzott ütést az összes eddigi, megszokott ritmus, és zenei forma..." írta Gabriel García Márquez Nobel díjas író a mambóról.

1948-ban Pérez Prado kibérelte a Blanquita de México színházat
az "Al Son del Mambo" című előadásának bemutatására, és zenekarába meghívta énekesnek, a kubai Benny Morét.
Ekkor és itt kezdődött el a mai értelemben vett mambó világhír felé való elindulása.

1951-ben Pérez Prado latin big-band-jének a Mexikóban felvett,
"Rió Mambó" című felvétele indította el a mambó motorját. Hamarosan Pérez Prado nevéhez kapcsolták az "üvöltő dervis", vagy a "az ördögi ritmusok tűzijátékosa" becenevet. és akkor még nem is beszéltem a zseniális bőgősről, Orestes López Cachao-ról.

Nekik is hálásak lehetünk a mambóért
(előzmények)
A 40-es évek végén az Orquesta de Arcano jegyezte el magát ezzel az új ritmussal. A 30-as, 40-es években már olyan kubai zenei nagyságok is előfutárai voltak, mint pl.: Arsenio Rodríguez, aki a konga dobot a kubai zene legfontosabb hangszerévé tette.
Bebo Valdés, és zenekara az Orquesta Kubaney, aki a batanga ritmusban próbált új elemeket becsempészni, vagy René Hernández,
aki az Orquesta de Julio Cuevas zenekar hangszerelője volt, és állandóan új variációkat keresett, illetve illesztett be az együttese repertoárjába.

1940-ben Arsenio Rodríguez például, újraértelmezte a "Los Septetos" /zenekari formáció/ fogalmát, és neki köszönhető az új Conjunto,
vagyis a két trombita, egy zongora, egy kongából álló hangszeres felállás.

A második világháború
Az ötvenes években nagyon sok kubai zenész került át az Egyesült Államokba, ahol befolyásuk eredményeként a kubai stílus nagymértékben hatott az ottani főbb zenei formákra, stílusokra;
így a jazz, a swing és még nagyon sok zenei áramlat termékenyült meg a kubaiak által népszerűsített poliritmikus zenei tradíciókkal.
Az 50-es évek elejétől a Machito együttes, a José Curbelo, és a Pupi Campos zenekarok New Yorkban terjesztették el az új divatzenét.
A 60-as években Tito Puente és Tito Rodríguez is nagyon sokat tettek
a kubai ritmusok népszerűsítéséért Amerikában. Puente zenekarával önálló stílust teremtett, a jazz-mambó királyának tartották.

A mambó mindig "feltámad"
1987-ben, a "Dirty Dancing" című amerikai film ismét visszahozta a mambót a világ táncparkettjeire. Vagy gondolhatunk Lou Vega "Mambo No. 5" elektronikus változatára, mely a kilencvenes évek végén ismét reflektorfénybe állította a mambót.

A mambó muzsika további ikon-dalai
- Que Rico Mambo
- Mambo No. 8
- Mambo No. 5
- Qué le pasa a Lupita?
- Mambo del Politecnico
- Mambo Universitario

Kiknek köszönhetjük a mambót?
Végül azt hiszem, hogy a mambó az alább felsorolt művészek nélkül nem jött volna létre: Arsenio Rodríguez, a López testvérek (Israel y Orestes Cachao), Arcano, Bebo Valdés és René Hernández akik kitalálták, és a zseniális Benny Moré, aki Pérez Pradóval, tökéletesen szintetizálta, "megértette" az új ritmusok üzenetét.

Copyright B. Bíró Zoltán, zenetörténész

-Tánctörténet A fenti írás B. Bíró Zoltán zenetörténész: "Tánc - Zene - Hangszer" című könyvéből származnak. A könyv anyaga - melyet a Szerző több éven át tanított táncpedagógusoknak, - átvezet ezeréves, különböző kultúrákon át napjainkig. Bemutatja, hogyan ötvöződött, szintetizálódott az évszázadok során a behurcolt afrikai rabszolgák, a bennszülött indiánok és a hódító európaiak különös kohójában a művészet, a hagyományok, a zene és a tánc. A Szerző szándékai szerint megérthetjük a fehér, az afrikai és a Dél-amerikai kultúrák összeolvadásának históriáját, nyomon követhetjük a legújabb divatok és világzenei trendek kialakulásának körülményeit - egészen mostanáig. MEGRENDELHETŐ ITT

Az Újvilág felfedezése új korszakot nyitott három kontinens - Európa, Afrika, Amerika - történetében. A fekete rabszolgák megjelenése Latin-Amerikában nem pusztán gazdasági-társadalmi hatással járt, hanem új színfolttal gazdagította az Újvilág etnikai és kulturális arculatát. A különböző afrikai törzsi hagyományok, valamint az európai eredetű keresztény kultúrák keveredésével sajátos kreol-mulatt kultúrák alakultak ki. A fekete rabszolgák szellemi kulturális örökségéből elsősorban vallási képzeteik éltek tovább évszázadokon át. Hatásuk lemérhető a ma is jelentős tömegeket mozgósító afroamerikai vallási kultuszokban, a kreol tánc-, zene- és képzőművészetben, a latin-amerikai irodalomban. Dornbach Mária kitűnő könyve a nigériai eredetű jorubák és törzsi vallásuk útját, átalakulását mutatja be a korabeli rabszolga-kereskedelem egyik központjában, Kubában. Áttekintést nyújt a santería mai arculatáról, ritusairól, gazdag mitológiájáról. MEGRENDELHETŐ ITT

Nemzetközi Kubai Salsa Nyári Tánctábor 2012. Július 26-augusztus 1 SPECIÁLIS KUBAI KURZUSOKKAL KEZDŐKNEK KÖZÉPHALADÓKNAK HALADÓKNAK KUBAI TÁNCOK-KUBAI TANÁROKTÓL

Táncakadéma Központ - Salsa Bázis / +36 209 441 776 / mail

Nálunk elsajátított salsa tánctudásoddal a világ bármely pontján lévő salsás szórakozóhelyen bátran felkérhetnek téged, illetve felkérhetsz bárkit, nem fogtok szégyent vallani.

Mottó: "A salsa csodájának megismeréséhez talán rajtunk keresztül vezet a legrövidebb út... "

Szeretettel várunk!
Home